|
Elképesztő, de mióta megalakult a blogunk, még csak egyszer írtam. Nem az én hibámból adódóan, de elmaradt a szerdára ígért bejegyzés is. A gépem csütörtököt mondott, naponta telepíthettünk újra, most is csak kifogtam, hogy éppen jó, ki tudja mi lesz még vele holnapig. Éjszaka érdekes módon mindenkinek engedelmeskedik, reggelre meg feladja.
Az utóbbi napok elég zűrösen teltek. Talán csak a lelkemben dúló viszály miatt, talán tényleg van alapja.
Gazdasági versenyre az én e-mailemre jönnek a feladatok, arról is kell visszaküldeni. Bár elvileg nem én vagyok a csapatvezér, mégis én kell mindennkit figyelmeztessek, hogy ekkorra, ezt és azt küldje el nekem - mindezt úgy, hogy nekem még a gépem is vacakol. Megértem, ha valakinek internetproblémái vannak, jelezte már a múlt héten. De hogy a másik háromból is csak egy képes tenni valamit amikor már tényleg kellene, az kicsit sok. Nem ÉN vagyok a csapat, hanem MI. Jó lenne, ha így is állnánk hozzá...
Kb. 5 perce küldtem el a megoldásokat.
Szerdán ECDL vizsgázom, első modul. Ezen a héten beteg volt a tanárunk, így a gyakorlásnak lőttek. Következő óránk már csak a vizsga napján lesz. *Nem fűz hozzá többet.*
Másnapra hogyan fogok törit, kémiát, biológiát, japánt (és a többit már nem is sorolom) tanulni, azt senki ne kérdezze... Fogalmam sincs. --> Magolás ezerrel, végkimerülésig.
Rengeteg tanulnivaló van. Azt sem tudom hol kezdjem, hol fejezzem. Közben még szervezési feladatokon is gondolkodom. Az én osztályom szervezi a farsangot, nekem már vannak ötleteim. Első fontosabb célom, hogy a zsűri egyik tagja lehessek. Azt a pozíciót már tavaly kiszemeltem magamnak, amikor még nem is tudtam, hogy idén mi kapjuk a szervezési részét. Másik ötletem az lenne, hogy egy számomra nagyon kedves személyt felkérjek társnak. Persze ez még függ a többi 30 embertől is, először hozzam össze, hogy a saját helyemet lestoppoljam.
Aztán, osztályfőnökünk (tényleg jogosan) lekiabálta az osztály fejét, hogy semmit nem teszünk azért, hogy az osztálytermünk osztályteremnek is nézzen ki, ne csak egy teremnek a sok közül.
Elkezdtem agyalni valamin, és van erre is 1-2 ötletem, csak még időm-energiám kellene legyen, hogy kidolgozzam a pontos arculatát. Egyébként ahogy a fejemben látom a körvonalait, nekem tetszene.
Kedden volt egy isteni sugallatom, és megsimítottam Ő felkarját. Olyan érzés lett akkor urrá rajtam, mintha valaki más irányította volna a cselekedeteimet. Fura volt, mintha az energiaszintem magasabbra lépett volna. ^-^
Ő persze megijedt, úgy látszik nem szabad hirtelen tetteket végrehajtanom, mert megijesztem vele. =) Viszont annyira jó érzés volt hozzáérni... El sem tudom mondani, mit éreztem akkor abban a pillanatban. <3
Elmeséltem Tesómnak is, aki azt tanácsolta, pár napig ne nagyon lepjem meg hasonló dolgokkal. Pénteken nem volt iskola, szerdán és csütörtökön pedig nem sokszor láttam. Elképzelhető, hogy tényleg elhamarkodott cselekedet volt, de valamiért én mégis képtelen vagyok ezt belátni. Nem érzem annak. Fura, mert amúgy mindig elhiszem, ha Tesó mondd valamit, ezt mégsem megy. Úgy gondolom, hogy én egyszerűen csak köszöntem neki, hozzáértem, hogy tudja, neki szól, közben simítás lett belőle. Épphogy megérintettem, nem volt nagy dolog... szerintem. Ha belegondolunk, hozzáérhettem volna azért is, hogy nem férünk el a tömegtől (ami akkor éppen nem is volt olyan nagy, összehozta mindenki, hogy máshol legyen), és jelzem neki, hogy picit menjenek arrébb, hogy el tudjunk menni. Na jó, ez tényleg csak mese volt... de akár ez is lehetett volna.
Mennyivel jobban érzi magát az ember, miután kiöntötte a lelkét. (:
A blog egy lehetőség, hogy megteremtsd a második otthonod... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
